Rangáné Lovas Ágnes:

Répamese

Élt régen egy öregapó.
Folyton vetett,aratott.
Saját maga termelte meg
a betevő falatot.
Egyszer apó répán kívül
más egyebet nem vetett.
"Lesz majd elég répánk télre..."
- már előre nevetett.

Úgy megnőtt az egyik répa:
lehagyta az öreget.
"Kihúzom és hazaviszem
amíg anyó tereget."
Neki-nekiveselkedett,
ám a répa nem moccant!
"Hej, csak volnék fiatalabb...
Nem sikerül ,de bosszant!"

"Mama , gyere, húzzuk ketten!"
- javasolta apóka.
"Erősebb a répa nálunk!
Hogy csípné meg a csóka!"
Katyúsa az unokájuk
egy pokrócon szunyókált.
Ő is beállt , ám hiába
ráncigálta anyókát.

Megpróbálták négyen húzni:
apó,anyó. Katyúsa
s Kátya hosszú szoknyájába
kapaszkodott kutyusa.
Mindhiába erőlködtek:
beletört a bicskájuk.
Szerencsére arra sétált
Másenka a macskájuk.

Megfogta a kutyus farkát
anyó tarka cicája.
Megkérték , hogy ne sajnálja:
jó erősen cibálja!
Boldog volt a Mása cica:
kutya farkát rághatta!
De a répa meg se mozdult,
pedig apó rángatta...

"Hé te egér,gyere gyorsan!
Kéne egy kis segítség!"
Jött az egér , attól félt csak:
ebédnek ne tekintsék...
Kifordult a répa végre,
ujjongott a társaság!
Alig várták mindannyian,
hogy a répát láthassák.

Mind ráestek egérkére,
mivel ő volt leghátul.
Csöpp lábára úgy ráléptek,
hogy azt hitte , megsántul.
Apó , anyó vén dereka
azóta is hasogat.
Mindenkinek jutott répa:
megtömték a hasukat.